Tincsei közt kénes gőzt lihegve
ujja a fejbőrbe mart.
Szitkozó szólamot sziszegve
feszítette a kart.
S teste minden erejét kiadva,
önmagától is megriadva,
a nőt, kiért mindent megadna,
arccal verte a teraszba.
Reccsen a csont, fröccsen a vér,
jajszó szakítja köd hajnali leplét.
Törvény által vész, ki előle kitér,
s ütlegben tölti ki borgőzös kedvét.
Ki egykor - oly bátran - százak érdekébe’,
bor, búza, békesség, s igazság hitébe’
szót emelt, s a törvény pallosát élezte,
erőszakot tevő képében végezte.
Magányos tanyának omló falán az est
rést vág, s benyúl a szobába.
Macska dorombol, s ott egy vak komondor
gazdáját mindhiába várja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.